| Abstract |
Összefoglaló. Az izominvazív vagy nagyon nagy kockázatú, felületes hólyagdaganatok kezelésének arany standardja a radikális húgyhólyag-eltávolítás (cystectomia). Válogatott betegek esetében hasonló hatékonyságú kezelés lehet az osztott dózisú (split-course) trimodális terápia, az endoszkópos tumorreszekció és a kemoirradiáció megszakított ciklusokkal történő alkalmazása. A split-course trimodális terápia a radikális cystectomiához hasonló eredményességű, a későbbi életminőség szempontjából pedig ígéretes kezelési lehetőség lehet megfelelően kiválasztott betegek esetében. Hazánkban első alkalommal végzett kezelést ismertetünk a téma szakirodalmi áttekintése mellett. A húgyhólyagtumor transurethralis reszekciója, maximális eradikációja után kemoirradiáció kezdődik, melyet 45 Gy sugárdózis elérésekor ismételt szövettani mintavétel szakít meg. Negatív szövettani eredmény esetén a megkezdett terápia a teljes dózis eléréséig folytatandó. Amennyiben a reszekció során élő tumor észlelhető, a radikális műtét elvégzése javasolt. A korábban transurethralis daganatreszekción négyszer átesett 54 éves beteg lokális immunterápia utáni recidívájának szövettana pT1, 'high grade' urothelialis carcinoma volt. A jól informált, kiváló fizikális statusú beteg kérését figyelembe véve split-course trimodális kezelést végeztünk. Negatív 'staging' vizsgálatok után maximális endoszkópos reszekció, majd kemoirradiáció következett. A 45 Gy besugárzás elérésekor elvégzett ismételt mintavétel azonnal feldolgozott szövettana negatív eredményt mutatott, így késedelem nélkül folytatódott a kemoirradiációs kezelés. Az eddigi kontrollvizsgálatok alapján a beteg komplett remisszióban van. A split-course trimodális terápia a radikális hólyageltávolítás megfelelő alternatívája jól informált, gondosan megválogatott betegek esetében. A szervmegtartó eljárás jobb életminőséget eredményezhet, ugyanakkor a beteget feltétlenül tájékoztatni kell, hogy sikertelenség esetén a radikális műtét is szükségessé válhat. A kezelés sikeres menedzselése csak a társszakmák szoros, jól tervezett együttműködésével lehetséges. Orv Hetil. 2021; 162(50): 2017-2022. Summary. While radical cystectomy remains the gold standard to treat muscle-invasive or very high risk superficial bladder cancer, well selected patients can be offered split-course multimodal treatment as a similarly effective alternative, combining endoscopic tumor resection and split-course chemoradiotherapy. In highly selected patients, split-course trimodality therapy can lead to survival rates comparable to radical cystectomy with better quality of life outcomes. We present our experience with split-course trimodality treatment used for the very first time in Hungary. Maximal transurethral resection of bladder neoplasm is followed by chemoradiotherapy with repeated bladder biopsy after 45 Gy of irradiation. With negative biopsy results, chemoirradiation should be continued until full dose given. Salvage cystectomy is recommended if viable tumor is detected. Our patient (54), who previously underwent four transurethral bladder tumor resections and local immunotherapy, presented with pT1, high grade urothelial carcinoma recurrence. The well-informed, high performance status patient opted for split-course trimodality treatment. After negative staging scan results, the patient underwent complete endoscopic tumor eradication, followed by chemoradiotherapy. After 45 Gy of irradiation, repeated bladder biopsy was performed. The immediate histopathological examination found no viable tumor, therefore chemoradiotherapy was completed. Follow-up examinations suggest our patient in complete remission. Split-course trimodality treatment can be offered to well-informed and selected patients as a reasonable alternative to radical cystectomy. Though the bladder-sparing approach results in better quality of life, patients must know that in the case of treatment failure, radical cystectomy will likely be offered. Excellent multidisciplinary cooperation is a key to conduct this treatment alternative successfully. Orv Hetil. 2021; 162(50): 2017-2022.
|
